Amikor a Jóisten az óvónőt teremtette, már hatodik napja túlórázott. Ekkor megjelent egy angyal és azt mondta: - Uram, már olyan régóta dolgozik ezen a figurán! - Láttad a megrendelésen a speciális kívánságokat? Könnyen kezelhető legyen, de ne legyen műanyagból.Álljon 160 mozgatható részből, az idegei drótkötélből legyenek, az ölében egyszerre 10 gyerek kapjon helyet, és mégis elférjen egy óvodai kisszéken. A háta olyan széles legyen, hogy miden terhet elbírjon és az életét nagyrészt előre hajtott tartásba tudja leélni. Szavai mindent begyógyítsanak, legyen az egy dudor a homlokon, vagy lelki fájdalom, és hat pár keze kell legyen! Az Angyal megcsóválta a fejét és azt mondta:
-"Hat pár kéz az nem fog menni!" - A hat pár kéz az nem okoz fejtörést,- válaszolta az Úr - de a három szempár, amellyel egy óvónőnek rendelkeznie kell, az annál inkább! -Ezek mind az alapmodellhez tartoznak? - kérdezte az angyal. A Jóisten bólintott. - Egy pár, amellyel a csukott ajtón is átlát, miközben azt kérdezi: Mit csináltok ti ott? -pedig már rég tudja, hogy mi történt. Egy másik szempárnak a tarkóján kell lennie, hogy azt is lássa, amit nem szabadna látnia, de tudnia kell róla. természetesen két szemnek elől is kell lennie, amellyel szigorúan néz rá a rakoncátlankodó gyermekekre, de közben azt mondja: megértelek, és így is nagyon szeretlek! - Óh Uram! -mondta az angyal és gyengéden megérinti a karját, - Menjen aludni majd holnap folytatja! - Nem tehetem közel állok hozzá, hogy valami olyat alkossak, ami egy kicsit rám hasonlít! Már majdnem elértem, hogy önmagát gyógyítsa, ha beteg, hogy 30 gyereknek tudjon örömet szerezni egyetlen picurka születésnapi tortával, hogy rá tudjon venni egy hatévest az ebéd előtti kézmosásra, hogy megtudjon győzni egy három évest arról, hogy a gyurma nem ehető, hogy a lábait elsősorban járásra teremtettem és nem mások megrudosására... Az angyal körbejárta az óvónő modellt. - Túl lágy! - sóhajtotta. - De jó szívós! - mondta az Úr határozottan. Te nem is hiszed,hogy egy óvónő mennyit kibír és mennyit teljesít! - És gondolkozni tud? Kérdezte az angyal. - Nem csak gondolkozni, hanem döntéseket hozni, és kompromisszumokat kötni is képes! - mondta az Úr, - és felejteni... Végül az angyal előre hajolt és ujjával megérintette a modell arcát: - Itt egy vízfolt van. - mondta. - Megmondom Önnek, hogy túl sok mindent próbál bele tenni ebbe az egy alakba! - Ez nem vízfolt hanem könnycsepp. - Az meg minek? - A könnyei hullanak, ha örül, ha gyászt, fájdalmat, vagy elhatározottságot érez. -Ön egy zseni Uram! - monda az angyal. A Jóisten távolba révedő tekintettel csak annyit felelt: -" A könnyek? Az rajta a túlfolyó..."

(H.Wenke)